37. fejezet

 Sziasztok! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem vagyok valami aktív és ritkán hozom a részeket. Ez is egy rövid rész lett, de a hétvégén felrakom a következőt ha összejön egy pár komment:) Remélem nem haragszotok rám<3 Jó olvasást!




-Csak egy csók volt?-ordított teljes erejéből Harry-Ha nem jövök ide megdöntöd a csajom, igaz? Hisz már póló sincs rajtad és ki van szívva, szét van karmolászva a mellkasod és nyakad-mondta Harry, elengedte Niallt és a konyha felé jött. Becsörtetett az ajtón és sötét szemével rám nézett.
-Vedd a kabátod!-utasított. Úgy tettem ahogy mondta majd összekulcsolta az ujjainkat és kivezetett a házból ott hagyva Niallt. Beültetett a kocsiba és elindult.
-Hova viszel?-remegett meg a hangom. Összehúztam magam az ülésen és előre néztem. A szemem sarkából láttam, hogy rám néz és leáll az út szélén. Itt is volnánk?
-Miért remegsz?-nyúlt a karomhoz, de én elhúztam.-Abby te félsz tőlem?
Ránéztem és csóválni kezdtem a fejem.
-Nem-próbáltam határozott lenni de a hangom még mindig remegett.
-Ohh istenem...-morogta Harry és ismét vezetni kezdett. 5 perc kocsikázás után letértünk a főútról és egy erdő felé mentünk. Megállt egy nagy tölgyfánál, leállította a kocsit és felém fordult.
-Miért csókoltad meg azt a nővért?-ordítottam rögtön. Harry kissé meglepődött majd felnevetett. Nem tudom mit tarthatott olyan viccesnek.
-És te miért csókoltad meg Niallt?-vonta fel a fél szemöldökét olyan "most megfogtalak" típusban. Ez jó kérdés mert még én magam sem tudom.
-Azért mert te csókolóztál azzal a lánnyal, akit nem is ismersz-improvizáltam.
-Ismerem..
-A száját belülről-fejeztem be a mondatát mire felnevetett.
-Régebben lefeküdtem vele-birizgálta a kormányt-Azóta most láttam először és azt kérte, hogy még utoljára búcsúzás képpen csókoljam meg.
-És te megtetted-ordítottam.
-Ne haragudj, Abby. Semmit nem jelentett-nézett mélyen a szemembe. Majdnem egy perc néma csend után ismét Harry szólalt meg.
-Mondj már valamit könyörgök!
-Mondjak valamit? Rendben, de nagyon jól figyelj. Szakítok veled-mondtam ki lassan-Hánynom kell tőled-nyúltam a kilincsért.
-Abby-nyúlt a kezem után-Ennyi volt?-mutatott ránk.
-Még sok is volt belőled-hazudtam. A szívem már akkor darabokra tört, amikor megláttam őket egymás szájában. Kiszálltam a kocsiból majd búcsú képpen bemutattam az ablakon a középső ujjam.
Elrohantam a kocsitól és fogalmam se volt merre menjek. Az utat hirtelen megvilágította egy autó fénye majd megállt mellettem.
-Mizu cica? Kell egy fuvar?-40 év körüli pedofil arcú pasival volt tele a kocsi. Hatan voltak egy ötszemélyes kocsiban.
-Így is túl szorosan vagytok-legyintettem és gyors léptekkel indultam előre. Hátra néztem de már nyomát se láttam a kocsinak.  Leszakadt a lábam, mire kiértem a főútra. 2 óra sétálás után végre haza értem. Büszke voltam magamra, hogy kibírtam sírás nélkül a haza utat ami valljuk be hosszú volt. Csak akkor kezdtem bőgni, amikor beértem a lakásba. Hogy lehet valaki ilyen féreg, ott hagy az erdő közepén sötétedéskor?! Jó, én szálltam ki a kocsiból de arra vártam, hogy visszaránt, vagy végig követ engem amíg haza nem érek. Gyűlölöm!!
Fél óra múlva száz zsepivel és bedagadt szemekkel mentem az ajtóhoz ugyanis valaki kopogtatott.
-Abby-tört be az ajtón rögtön Liam és átölelt.
-Én is örülök neked-veregettem meg a hátát és gyorsan letöröltem a könnyeket.
-Niall hívott és mindent elmesélt. Nagyon aggódtunk érted. Nem tudtuk hova vitt Harry és mit csinált veled. Jól vagy?-zúdított rám mindent Liam.
-Nincs semmi bajom-mutattam magamon végig. Kívül semmi baj, de belül darabokra törtem.
-Mi volt?
-Szakítottam vele-gyűlt könny ismét a szemembe.
-Jól tetted-bólintott Liam én meg nem bírtam tovább, sírni kezdtem. Liam magához húzott és szorosan átölelt.
-Fáj-sírtam össze a pólóját.
-Tudom-simogatta a hajam-El kell őt felejtened!
-Tudom-szipogtam és elengedtem Liamet-Nehéz lesz, de sikerülni fog-töröltem meg a szemem.
-Felhvíom Bellát. Rendben?-mondta halkan, mire bólintottam. Addig felmentem a szobámba és felvettem egy kényelmesebb ruhát.
-Öt perc és itt van-puszilta meg a homlokom. Öt perc múlva kopogtak is. A nyakába ugrottam. Liam a telefonban mindent elmesélt Bellának így nekem már nem kellett.
-Most mi lesz?-néztem rá piros, feldagadt szemekkel.
-Elutazunk egy pár hónapra innen-mondta a tervét Bella-Csak mi ketten. Na mit szólsz?-lökte meg játékosan a karom.
-Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Sydney-be-mosolygott Bella.