2014. április 13., vasárnap

40. fejezet

-Harry-motyogtam a szájába. Nehéz volt elválni ajkától, de sajnos muszáj volt.
-Harry-mondtam határozottabban majd kezem a mellkasára tettem és eltoltam magamtól.
-Mi az?-nézett le rám.
-Beszélnünk kell-ültem le az ágy szélére. Harry vett egy mély lélegzetet és leült mellém. Egy perc néma csend után összeszedtem a gondolataim és megszólaltam.
-Nem mentem el Sydney-be.
-Látom-nevetett fel.
-Louis elmesélt mindent-néztem rá. Szemében remény és szeretet csillogását láttam.
-Abby-fogta meg a kezem-Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ott hagytalak az erdőben. Nem gondolkoztam. Barom voltam. Ne haragudj-rajzolt szívecskét a tenyerembe.
-Már nem haragszok.-Harry a számra nézett, majd felém közeledett, de eltoltam-Szeretlek Harry, de ez kettőnk között nem fog menni-nyögtem ki. Szinte hallottam, ahogy darabokra tört a szíve. Szeme elsötétült.
-Mi?-kérdezte halkan.
-Amikor megcsókoltad Alexát ott egy pillanat alatt szállt el a bizalmam irántad. Most már tudom, hogy nem jelentett neked semmit, de nem tudok többé megbízni bennem. Ha igazán szerettél volna te mondtad volna el nekem ezeket-mondtam ki. Harry maga elé bámulva bólintott.
-És azt is tudom, hogy én ugyanilyen görény vagyok, mint te hisz én is megcsókoltam Niallt. Épp ezért nem tartom jó ötletnek, hogy együtt legyünk.
-Akkor mi az istent szeretnél?-fordult felém ingerülten. Hirtelen hangulatváltozás miatt inkább felálltam az ágyról.
-Legyünk barátok.
-Barátok?-ízlelgette a szót-Barátok. Rendben. Bocs, de most mennem kell. Találkozóm lesz-mutatott az ajtóra, hogy menjek ki.
-Ó, oké. Akkor szia-mentem ki.
Louis a kanapén ült és a tévét nézte.
-Na hogy ment?
-Jól. Azt hiszem-motyogtam és gyorsan elhagytam a házat.  Bella kint állt és a kezében olyan dolog volt, amit ezelőtt sose láttam nála. Meglepődve néztem végig rajta.
-Te mióta cigizel?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem cigizem-dobta el, majd rátaposott-Ti kibékültetek?
-Aha-mondtam nem túl lelkesen és sétálni kezdtem kifelé.
-És? Akkor újra együtt vagytok?
-Nem.
-Nem?-kiáltott fel barátnőm.
-Shh-csitítottam- Menjünk innen.
-Hé, Abby-sétált mellettem-Elmegyünk bulizni? Kieresztjük a gőzt-vetette fel az ötletet.
-Ez életed legjobb ötlete-nevettem fel. Elmentünk hozzám, lefürödtünk, valamennyire rendbe raktuk magunkat és elmentünk egy kis bárba.  Nem tudom ki műve volt, mert biztos nem véletlen, de ott ült egy kis zugba elrejtett asztalnál Zayn és Harry. Mint mindig most is rohadt dögös volt. A jellegzetes bakancs, farmer és fehér ing volt rajta, amin átlátszódtak a tetoválásai. Haja szokásosan hátra túrva, kócosan. A látványra önkénytelenül nyögtem fel.
-Én haza megyek-fordultam meg, de Bella elkapta a karom, és visszahúzott.
-Itt van Niall is-nézett rám hátha ezzel itt tud marasztalni.
-Fél órát maradok, utána kimegyek azon az ajtón-mutattam a kijárat felé.
-Rendben-bólintott Bella és oda sietett Zaynhez. Oda sétáltam, épp köszönni akartam, amikor a hátam mögül valaki a nevemet mondta. Megfordultam és azonnal szorosan átöleltem. Niall a derekamnál fogva felemelt és lábamat a dereka köré kulcsoltam.
-Te nem Sydney-ben vagy?-hajolt el egy kicsit, de még mindig erősen fogott.
-Nem-nevettem és adtam egy puszit a szája szélére, majd letett a biztos talajra.
-Khmm-köhintett Zayn-Ti együtt vagytok?-mutatott ránk. Fél szemmel láttam ahogy Harry teste megfeszül és ökölbe szorítja az asztalon lévő kezét. Tetszett, hogy így reagál.
-Nem-mosolyogtam és leültem Bella mellé.
Iszogattunk, beszélgettünk. Harry egyszer szólalt meg akkor is azt mondta, hogy ő fizeti a következő kört. Egész este maga elé bámult. Gondolataimat elhessegettem Harrytől. Niall megfogta a combom belső felét és odahajolt hozzám.
-Nem megyünk el innen?-lehelete a nyakamat simogatta. Rá se kellett néznem Harryre, hogy tudjam bármelyik pillanatban robbanhat.
-Menjünk-bólintottam. Felálltam, de azzal a lendülettel vissza is ültem. Tekintete az egész testem bizsergette. Szeme fekete volt és azt sugalta, hogy jobban teszem, ha itt maradok.
-Jól vagy?-fogta meg a karom Niall.
-Hoznál nekem egy pohár vizet?-néztem fel rá, kérő tekintettel. Bólintott és elment a pulthoz. Mintha az egész bárban csak ketten lettünk volna. Senki mást nem érzékeltem. Csak néztem sötét szemébe, és egyre nagyobb kontroll kellett, hogy ne támadjam le azonnal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése